Ha új lábbelit szeretnénk venni és végre megtetszik nekünk egy különleges cipő, ami kényelmes, ráadásul épp van is rá pénzünk, akkor azt nagyon büszkén fogjuk viselni. De ha meglátjuk a szomszédon, akkor ez az érzés eltűnik és egy másik, furcsa érzés lép a helyébe. Vagy a cipőnket kezdjük el kevésbé szeretni, vagy a szomszédot…

A cipő egy általános példa, ami férfiakra és nőkre egyaránt igaz (bár férfiként úgy látom, hogy a nők erre érzékenyebbek). Persze mondhatnék telefont, autót, karórát, vagy estélyi ruhát is, de mi van a családi házunkkal, amiből lehet, hogy csak egy lesz egész életünk során? Azzal mennyire vagyunk igényesek, egyedit építünk, vagy típusházat?
Bár nincs két egyforma lábfej, mégis ritka, hogy valaki egyedileg terveztet magának cipőt. Álmaink otthonáról sincs két egyforma elképzelés - ez néha problémát is okoz pároknál - , de azért úgy érezzük, itt komolyabb dologról van szó egy cipőnél (pedig biztos kevesebb gerincprobléma lenne, ha egyedileg tervezett cipőkben járnánk), és ha már a miénk lesz, feleljen meg minden igényünknek. Csak a legvégsőbb esetben kötünk kompromisszumot, hiszen tökéletes csak úgy lehet, ha a mi egyedi álmainkkal a lehető legpontosabban megegyezik.

Tervezőként ezt a fajta gondolkodást tapasztaltam, tapasztalom az ország különböző pontjáról felkereső ügyfelek részéről és magam is így gondolkodom. Pedig a másik útnak, vagyis a típusháznak is vannak előnyei, sőt! Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra, a készházaknak és ezzel a típusházaknak komoly múltja és jelene van. De mielőtt kivesézzük a kétféle háztípust, vizsgáljuk meg a mögöttük rejlő mentalitást, gondolkodásmódot!

Osztrák/nyugati (stresszmentes) házépítés:

Az osztrákok szeretik, ha gyorsan, kényelmesen, minél kevesebb erőfeszítéssel - és ezzel együtt minél kevesebb gonddal - épül meg a házuk. Ezért náluk bevett szokás, hogy meglévő típustervekből választanak maguknak készház rendszerű típusházat. Azt is olvastam már, hogy ez az újonnan épülő házak 30% -át teszi ki.

Tehát kiválasztják a nekik tetsző típustervet, megnézik az árajánlatban a teljes bekerülési költséget, hogy elbírja-e pénztárcájuk (akár a bank pénztárcájával együtt), majd hátradőlnek, élik tovább életüket és az már tök mindegy, hogy ki tervezte eredetileg, hogyan kivitelezik, stb., a lényeg, hogy a gyors építkezés után, ők kimennek a telekre és átveszik a kész házuk kulcsát úgy, hogy nem kell utólag egy fillérrel sem, illetve egy centtel sem többet fizetni, nem volt stressz, feketemunka, nem volt folyamatos alkudozás, könyörgés, a munkások etetése/itatása (bár szerencsére ez utóbbi már itthon is kezd megszűnni), stb.. Tehát ezen kellemetlenségek elkerülése érdekében kompromisszumo(ka)t kötnek és felvállalják a típusházat az esetleges hátrányaival együtt.

Magyar (kreatív) házépítés:

A típustervek, típusházak évtizedekkel ezelőtt, egy korábbi rendszerben itthon is elterjedtek voltak. Persze mellette nálunk sajna megvolt a stressz, feketemunka, alkudozás, túlfizetés, etetés/itatás is, de cserébe legalább kaptunk egy olyan házat, amilyen mindkét szomszédunknak van, csak esetleg nem szürke, hanem hússzínű vakolattal. Azóta kis hazánk építőiparában és a gondolkozásunkban is rendszerváltás történt. Megnőtt az igény az egyedileg tervezett és épített házakra, hiszen nagyon kreatív nép vagyunk, és ahol lehet ezt próbáljuk kamatoztatni is. Ráadásul mint tudjuk, „a focihoz és a házépítéshez minden magyar ért”. Tehát felvállaljuk a stresszt a kreatív, dizájnos egyediségért cserébe, főleg még spórolhatunk is közben.

A következő bejegyzésben megnézzük, hogy melyek a konkrét előnyei és hátrányai a kétféle tervezési, építési módnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.